Gondolatok és tapasztalatok a képzésről

Mindig, mikor a Budapest Film Academy előadására megyek, úgy érzem, hazamegyek. A légkör családias, a csapat együttműködő. Különösen tetszik, hogy minden ötletet nyitottsággal fogadnak, például a forgatókönyvíró előadáson, ez engem is önbizalommal tölt el.

A filmakadémia ezen kívül egyedülálló abban, hogy érdeklődnek felőlem, minden kérdésemre válaszolnak, azt éreztetik, fontos része vagyok a BFA-nak. Rengeteg lehetőséget nyújtanak ösztöndíjra, ingyenes előadásra, és mindezek után ők köszönik meg, hogy részt vettem rajtuk, mintha én tisztelném meg őket a jelenlétemmel.

Az előadások tartalmasak, gyakorlatiasak, s főképp ösztönzőek: már az előadás alatt várbiró miramegszáll az inspiráció. A filmezést kézzelfoghatóvá teszik, látom az eredményét a diákok munkáinak: sokan külföldi kapcsolatokkal rendelkeznek, némelyek filmjei már beválogatásra is kerültek.Az akadémia gondolkodásmódja kivételesen közel áll hozzám: itt ha valaki el akar érni valamit, az el is éri.

Várbiró Míra


A terem fapados, az előadás első osztályú

Remek lehetőséget sikerült megcsípnem, amikor eljutottam Hódi Jenő, a forgatókönyv alapvető strukturális elemeiről szóló előadására.

Régóta érdeklődöm a filmkészítés iránt, ezért örültem, hogy belekóstolhattam egy erről szóló egyetemi előadásba. Izgalommal telve ültem a középső sor, középső padjába, hogy a lehető legjobb helyem legyen.

Az előadás még el sem kezdődött, a Tanár Úr már többször megnevettette a hallgatóságot. Ezek után a kivetítőn megpillantottam az előadásra hozott film egy kimerevített részletét: „Úgy érzem nincs vér az agyamban”, olvastam a feliratot. A tanár vicces, a film egyelőre ijesztőnek tűnik, érdekes óra lesz, gondoltam magamban. Nem csalódtam. Az előadás során rengeteg értékes tippet kaptunk Hódi Jenőtől, és nem csak a filmkészítéshez.

A Született gengszterek című film sem volt ijesztő, sőt, nagyon tetszett, már amennyit órán sikerült megnéznünk a sok megállítás, kérdés és magyarázat közepette.vadászi fruzsina

Rengeteget tanultam kettő óra alatt, őszintén, nem gondoltam volna, hogy ennyi mindenre
elég lesz az idő. Kellemes is volt, meg hasznos is. Nagyszerű élményekkel távoztam az előadásról.

Vadászi Fruzsina


Hallgatói beszámolók Hódi Jenő indiai mesterkurzusairól

Hódi Jenő előadásait látogatni egy élmény volt és felvillanyozó minden téren, különösen, amikor elmagyarázta a különböző szerepeit a stábtagoknak egy forgatás alatt, valamint a három és nyolc
felvonásos struktúrát forgatókönyvírásnál. A Született gengszterek című filmet hozta, amit megállított minden fontos pillanatnál, majd tőlünk kérdezett és elmagyarázta a karakterek motivációit, hogy ezek amaan meharmilyen hatással vannak a nézőre, és hogy hogy működik mindez a forgatókönyvben. Összességében én imádtam a nagyszerű óráit, és ahogy tanított. Mindig vártam, hogy ott lehessek és részt vehessek. Egyszerűen öröm volt ott ülni és tanulni tőle. Szeretnék több előadásán is részt venni. (Amaan Mehar)jerry douglas

Nagyon gyakorlati és kiváló előadássorozat Hódi Jenőtől. Rengeteget tanultam miközben elmagyarázta a plánokat, szemszögeket, fókusz és lencse használatot a Született gengszterek című filmen bemutatva. Örömmel várom, hogy ismét tanítson minket. Nagyon jó volt itt látni az intézményünkben. (Jerry Douglas)

A mesterkurzus rendkívül érdekfeszítő volt és élvezetes, végig lekötött. Ahogy Hódi Jenő elmagyarázta a három felvonásos struktúrát nagyon érdekes volt és a pontok alapján, amiket említett, az egész könnyűnek tűnt és érthetőnek. A leghasznosabb előadás számomra az volt, amelyiken bemutatta, hogy lehet izgalmas karaktereket kreálni, és hogyan lehet köréjük egy elképzelést vagy történetet felépíteni.
barun goswamiA példája, miként egy bokszoló mindkét kezét edzi, hogy azok egyenlően erősek legyenek, mindig a fejemben marad. Azok a példák egyike, amikre mindig emlékszik az ember és még használja is írás közben. A legjobb része az óráinak az volt, hogy olyan filmekről beszélt, amiket imádok, és miközben levetítette őket nekünk, elmagyarázta a különböző snittek fontosságát. Köszönetet szeretnék mondani érte, és remélem máskor is jön hozzánk, hogy többet tanítson nekünk! (Barun Goswami)

Egy csodálatos élmény volt az ő előadásain részt venni, mindegy miről volt szó, himanshuforgatókönyvírás vagy pitchelés. Két óráján is voltam, ami rengeteg tudással és jelentőséggel szolgált a későbbi tanulmányaim szempontjából. Tetszett, ahogy a három felvonásos struktúrát átalakította nyolc kisfilmes metódussá, és ahogy megtanította, hogy kell egy percben pitchelni. Remélem még lesz alkalmunk részt venni óráin a jövőben. (Himanshu Mutreja)

Kiváltságosnak érzem magam, hogy részt vehettem a mesterkurzusán. A
megközelítése, pamela slasshogy minden jelenetet lebontunk a legkisebb részecskékre, szisztematikus és praktikus volt. Amíg mi főleg elméleti dolgokat tanulunk, Jenő gyakorlati közelítésmódja megteremtette a kellő egyensúlyt. Nagyon informatív volt a nyolc kisfilm struktúra bemutatása. Mivel az én ízlésem filmek terén kevésbé kommersz, Jenő szemléletmódja a mozi kapcsán egy igazán érdekes, szembenálló rendszer, amiből sokat tanulhatok. (Pamela Slass)

Egy élmény volt a Hódi Jenő óráin ülni. Levetítette a Született gengsztereket, és az subhasishalapján elemeztük a hollywoodi mozifilmeket. Egy másik előadásán az egy perces pitchről beszélt és a forgatókönyvek lebontásáról/alapszerkezetéről. Nagyon jótékony hatással lenne és ronnie robinsonmegtiszteltetésként venném, ha több óráján részt vehetnék. (Subhasish Das)

Öröm volt ott lenni a rendező, Hódi Jenő mesterkurzusán. Mindössze pár óra alatt végigvitt minket a filmkészítés egész folyamatán. Emellett betekintést nyújtott, hogy kell egy filmet a filmkészítő szemszögéből végignézni. (Ronnie Robinson)Avneesh Singh Jaswal

Fantasztikus élmény volt; nagyon őszinte volt, ahogy hozzáállt a hallgatókhoz és a filmekhez,amiről beszélt. Mindent elmagyarázott egy közvetlen, érthető módon, és ahogy a filmkészítők gondolkodnak. Most már minden tisztább nekem. Nagyon jó lenne még több ilyen mesterkurzus. (Avneesh Singh Jaswal )viran

Hódi Jenő úr három órát tartott nekünk és ezalatt egy teljesen új perspektívát adott, egy egészen új nézetet a filmkészítés felé. Nagyon egyenes és világos az elméleteiben és magyarázataiban, tehát élvezet volt tőle tanulni. (Viran Chauhan)


Budapest Film Academy gyakornokaként

Sokan pejoratív felhanggal ítélkeznek a gyakornoki munkáról, hiszen nagy vonalakban egyetemisták vagy már lediplomázott hallgatók jelentkeznek ilyen pozíciókra, és gyakran csalódott beszámolók születnek. Elméletileg az ilyen gyakornoki pályázatok célja egy adott munkakörben való tapasztalatszerzés, de sajnos többször hallottam ismerőseim panaszát ilyen témakörben.

A Budapest Film Academy már kezdetektől más perspektívát nyújtott számomra, hiszen első sorban azt kell megemlíteni, hogy a BFA irodai munka cseréjében egy féléves gyakorlati filmes kurzus volt hirdetve, ami számomra egy teljesen korrekt ajánlatnak tűnt. Emlékszem, hogy utolsó pillanatban, egy nappal a jelentkezési határidő előtt szólt egy kedves ismerősöm, hogy olvassam el az ELTE BTK honlapján meghirdetett pályázatot. A rendezői kurzust választottam (meglepetésemre fel is hívtak pár napon belül), és máris kezdetét vehette pályafutásom a BFA irodájában, Hódi Jenő és nyolc hónapos boxer kutyája, Romney teljes körű vezetésével.

Nehéz röviden beszámolni az itt töltött időről és a szerzett tapasztalatról, mivel szinte minden alkalommal színes és változatos feladatok vártak a reggeli kávé után. Ha valamilyen szintű matematikai következtetést kéne levonni, akkor azt kell mondanom, hogy tényleg beavatottnak éreztem magam, hiszen megtudhattam, hogy milyen komplex folyamatok zajlanak a filmes szakma hátterében.

Tudom magamról, hogy nem vagyok egy “ kompjúterzseni”, emiatt is tartottam picit attól, hogy nem leszek megfelelő ehhez az irodai munkához, de bevallom, hogy pozitívan csalódtam, hiszen nem monoton, száraz teendőkkel voltam elásva, hanem olyan aspektusokkal foglalkozhattam, melyek tényleg közel álltak hozzám, és többet megtudhattam például egy film megszervezésével, produkciójával járó precíz tevékenységekről, nem is beszélve különböző kreatív feladatok áradatáról. Ezt már csak tetőzte, hogy nem egy szürke légkörben kellett mindezt elvégezni, hanem jó hangulatban telt el a nap, sok kedves, kommunikatív és segítőkész gyakornoktárs társaságában. Ebből a szűk és családias atmoszférából nem hiányozhatott a már megemlített boxer kutya rutinos csintalankodása, aki olykor két levélírás vagy forgatókönyv olvasása között lábad elé tette játékát, követelte a pár perces szünettartást.

Összegzésként szerintem mindenképp megér egy próbát egy ilyen szintű gyakornoki pozíció, főleg, hogyha érdekel a filmkészítés, és az e mögött rejlő szervezési, kreatív feladatok. Ráadásul a tapasztalatszerzés mellett újra megemlítem, hogy kompenzációként szabadon pálfi dettiválaszthatsz egy BFA-s kurzust, és ez nagyon ritkán fordul elő a böngészett hirdetések vagy pályázatok között. Rövid írásommal főleg azokat szeretném megszólítani, akik most fontolgatják jelentkezésüket: hajrá, félre az előítéletekkel és félelmekkel, hiszen megér egy próbát! 

Pálfi Bernadette


A BFA iroda kulisszái mögött

A Budapest Film Academy gyakornoki hirdetésére véletlenül bukkantam az interneten, és mivel gyerekkorom óta érdekel a filmezés, rögtön el is küldtem a jelentkezésemet, amire 1-2 napon belül választ is kaptam, miszerint bemehetek egy próbanapra. Az irodában kellemes és barátságos légkör uralkodik, amin még Hódi Jenő édes kutyusa, Romney, is segít, aki minden idetévedőt levesz a lábáról (néha szó szerint  ). A gyakornoki létszám minden nap változik, a feladatokat megosztjuk egymás között.

Marketinges és filmes gyakorlatot szeretnék itt szerezni, amire minden lehetőség adott, hiszen több produkció is készülődik, neves szakemberek közreműködésével. Az elmúlt napokban is készült egy reklámfilm a Men’s Health magazin számára, amiben a BFA tanulói is kipróbálhatták magukat. Ezért nagyon várom, hogy a tavaszi szemeszterben elkezdhessek járni a BFA egyik kurzusára, amit legnagyobb örömömre az itt töltött gyakornokságért cserébe felajánlottak a számomra. Az a rendkívül szimpatikus hozzáállás, hogy a BFA sok figyelmet fordít a gyakorlati oktatásra és lehetőséget biztosít jelenlegi és végzett BFA diákok számára. Addig még meg kell hoznom azt a döntést, hogy melyikre, mert az igen széles választékból (rendező, forgatókönyvíró, producer, színész, operatőr, vágó, hangmérnök) mindegyik érdekel.

A tavaszi szemeszterben egy amerikai-magyar koprodukció veszi kezdetét, amit már mindenki lelkesen vár és készül rá. Nagyon örülök, hogy testközelből láthatom, hogyan készül egy film, hiszen eddig csak távoli kordonok mögül érzékelhettem valamit is egy filmforgatásból, a többi bámészkodó emberrel együtt. A film a „The Mark” trilógia befejező része, amelyet James Chankin, amerikai rendező rendez és producere Hódi Jenő.

James Chankin sokat jár a BFA irodába, különböző költségtervezeti megbeszélések miatt, és a múltkor nekem is szerencsém volt találkozni vele. A pár perces beszélgetésünk után csak jót tudok mondani róla, ő egy nagyon kedves és mosolygós ember. Az amerikai színészek kilétéről még nem sokat lehet tudni, viszont magyar oldalról Kamarás Iván lesz a főszereplő, aki szintén járt nálunk az irodában, habár sajnos én akkor nem voltam bent, de remélem vele is összefutok legközelebb, amikor itt jár. Rajtuk kívül járnak ide látványtervezők, operatőrök, vizuális effektus szakemberek megbeszélni a tavaszi szemeszter alatt toth editkezdődő budapesti és környékén zajló forgatás részleteit, ami majd biztos sok munkát ad nekünk tavasszal, de az ünnepek után újult erővel várjuk, hogy beleláthassunk a forgatás részleteibe, mert biztos sok tudással és tapasztalattal fogunk gazdagodni.

Tóth Edit, gyakornok


Én, személy szerint a facebookos ösztöndíj pályázat révén jutottam be, amely már mint lehetőség önmagában óriási dolog.

Ennek a kommunikációját viszont kicsit kaotikusnak éreztem. Már vagy 4-5 alkalom után kaptam értesítő emailt arról, hogy akkor pontosan hova járok, de gondolom ez a rendszer újdonsága miatt van. De szerintem az ösztöndíj jellegű lehetőségek ritkák a filmes képzések esetén, ezen a szinten is más a BFA!

Viszont nagyon szerettem az órákat, alapvetően gyakorlatiasnak és hasznosnak találtam őket, talán ha heti kettő óra lenne az sokat segítene, nagyon nagy anyagot kell rövid időbe belesűríteni és ez sokszor a hasznos információk elvesztésével jár! De Vecsernyés János nagyon érdekes és hasznos órákat tartott, Hódi Jenő plusz órái is iszonyat hasznosak voltak.

Eleinte hiányoltam a többi kurzus és csapat tagjai között kohéziót teremtő programokat, de ahogy látom a mostani csütörtöki óráknak van egy ilyen célja is, de hasznosnak találnám a közös filmnézéseket és azokat az elemző órákat, ahol csapatokon belül barátságok szövődnének, hiszen a film csapatmunka!

Azonban a BFA plusz lehetőségei, mint például a szerdai Szabó István beszélgetés nagyon becz péternagyon jók, hasznosak, érdekesek és motiválóak!

Szeretem a BFA gyakorlatias tudatosságát, ezt az újfajta megközelítést.

Becz Péter


Tisztelt Budapest Film Academy!

Örültem, hogy lehetőség nyílt az Önök előadásait megtekinteni! Nagyon tetszettek az előadások, kifejezetten megfogtak bizonyos dolgok. Számomra jó volt látni az egyszerű, könnyed légkört, itt most főleg a tanár és hallgató viszonyra gondolok. Főként a rendezés foglalkoztat. Nagyon érdekes volt Kovácskovács ádá András Bálint előadása. Jó volt hallgatni, nézni és több dologgal is újra találkoztam, mert mi is az ő Mozgóképelemzés című könyvéből vizsgáztunk. Nagyon tetszett.

További sikeres munkát kívánok!

Kovács Ádám


A Budapest Film Academy LIKE Gyűjtő akciójának jóvoltából részt vehettem különböző órákon. Ez azért volt számomra érdekes, mert egy másik főiskolán mozgóképkultúra szakos hallgatóként megtapasztalhattam, hogy máshol hogyan viszonyulnak a filmhez, mit milyen módon oktatnak.

Ugyanakkor a két intézményt nem lehet összehasonlítani, hiszen mi legfőképpen a filmek elemzésével, filmtörténettel (magyar és egyetemes) foglalkozunk. Kritikusokat képeznek belőlünk, a BFA viszont, ahogy tapasztaltam, rendezőket, forgatókönyvírókat, operatőröket ad a szakmának.

Az a két előadás, melyen részt vettem számomra és a barátaim számára is hasznosak voltak. Sok olyan dolgot halottunk, melyeket a saját tanulmányaink során is fel tudunk használni. Az első órán a diákok filmterveiket adták elő két percben kihangsúlyozva a mesterjelenetet, ill. a karakterjellemzést. A cél, hogy ezek a beszámolók érdekesek, figyelemfelkeltőek, lényegre törőek legyenek úgy, hogy se túl sokat se túl keveset ne mondjanak a hallgatóság számára. Nagyon tetszett, ahogyan a diákok véleményt formáltak, érdekesnek találtam, ahogyan az előadó az egyes beszámolókra reflektálva oktatta, hogyan is kell egy jó speech-et előadni. A második alkalomra vendégelőadónak hívták Kovács András Bálintot, aki a művészfilmekről tartott előadást.

Ami nekem a legjobban tetszett, hogy mindenki mindenkit ismert, és ha nem, akkor is törekedtek arra, hogy megismerjék a másikat. Az előadó munkatársaiként kezelte a hallgatóságot, és ez olyan hangulatot varázsolt a terembe, amire az ember mindig szívesen emlékszik vissza.

Összegezve a Budapest Film Academy egy gyakorlatias intézmény. Az előadások jó soltész orsihangulatban telnek, és igényt fordítanak arra, hogy a szakma neves képviselőivel megismertessék a hallgatókat, ill. azok munkáit. Ha tehetném, a jövőben szívesen részt vennék egy teljes féléves kurzuson.

Soltész Orsolya


Kezdőknek és haladóknak egyaránt

Pár éve nyáron, egy forgatókönyvíró-verseny második fordulójába jutva baromi kemény megmérettetés előtt álltam: pitcheljem a filmötletem a jelenlévő szakmai zsűrinek kerek öt perc  alatt. Hm. Először is: megkértem a szervezőket, hogy délelőttre osszanak be. Olyankor még mindenki élénkebb, és befogadóbb, nem unják annyira. Így könnyebb gólt bevinni. Három hétig készültem a pitchre – lepróbáltam sokszor egymagamban, többször a barátnőm előtt, és tartottam egy főpróbát a stúdióban is. Átgondoltam a pitch után maradt kérdésekre adható lehetséges válaszokat is. Szóval végül így léptem a pódiumra, és talán nem is ment olyan szörnyen. 20 percig voltam a színpadon, mert csak úgy záporoztak a pitch után a kérdések, és mintha csak egytől jöttem volna zavarba. Kezdtem elhinni, hogy bejuthatok a 15-ből a továbbjutó legjobb 5 közé.

De nem így történt. Tökre hatodik lettem a 15-ből. Viszont így sem mondhatnám, hogy vesztettem aznap, ugyanis odajött hozzám utána egy úriember, és gratulált az előadásomhoz. Hódi Jenő volt az. A szemembe nézett, és azt mondta, hogy tök király voltam, így kell pitchelni. Aztán hetekkel később felhívott telefonon, hogy nincs-e kedvem az iskolájában tanulni. Már hogy a viharba ne lenne! Felajánlott egy szakot, de annyira megtetszett az iskola üzletközpontú szemlélete, hogy vásároltam mellé egy másik szakot is.

Így kerültem a Budapest Film Akadémia padjába. Egy csomó fiatal, zömében kezdő, félprofi vagy amatőr, magyar és külföldi wannabe filmes közé – akik mind egyetlen dolgot akarnak.

Filmezni. Mindenáron.

Ez volt A gyűrűk ura-terjedelmű epilógus, és most jöjjön a lényeg. Hogy mi győzött meg arról, hogy a következő szemeszterben is az Akadémiát válasszam, és azután is, és azután is.

Merthogy mire én ide kerültem, már túl voltam jó néhány filmes munkán. Bár nem voltak illúzióim afelől, hogy én már mindent tudok erről a szakmáról, de azért kíváncsian vártam, hogy mely területen tudnak majd újat mutatni. Ma már ez a kérdés így hangzik: melyiken nem?

De nem kell beszarni, aki nem látott még kamerát, az is hamar kiismeri itt magát. A tanári kar ugyanis – Hódi Jenő vezetésével – gyorsan és hatékonyan átadja az írás és a rendezés alapjait. Világosan és kellő nyomatékkal verik a diákok fejébe, hogy az íráshoz elsősorban egy jó filmötlet kell, és csak utána jönnek a szakmai alapok. A történetmesélés hármas struktúrája, a cselekmény tétje, a hős karakterfejlődése, és a többi. Aztán lehet hazamenni írni.

Rendező szakon pedig hamar megértheti az ember, hogy erről nem pofázni kell, hanem csinálni. Egymást követik a pitch-tréningek, a filmelemzések, műfajtörtéleti órák és az Alexis Latham által vezetett színészgyakorlatok, amik nemcsak a színész-rendező kapcsolat fejlesztésében segítenek, hanem sokat megtudhatsz arról, hogy mi tartja életben a karakterek közti dinamikát és egy jelenet feszültségét. És mi nem.

Mindeközben lelkiismeretesen szekíroznak mindenkit, hogy akár személyesen, akár neten, de vegyék fel a kapcsolatot a többi kurzusra járó diákkal (producerek, operatőrök, vágók), alakítsanak stábokat, és szabadidejükben húzzanak ki az utcára forgatni. Ezt a szakmát ugyanis CSAK az iskolapadból senki nem fogja megtanulni. Ja, és ne akarjon mindenki Rodriguez lenni, a filmezés csapatmunka. Csupa megszívlelendő tanács.

A vendégelőadók a filmezés más és más aspektusára világítanak rá. Kovács András Bálint nemcsak a saját véleményét osztotta meg velünk a forgatókönyveink kapcsán, hanem kérés esetén szívesen elárulta azt is, hogy mi lenne a filmfinanszírozó szerv álláspontja az ötlettel kapcsolatban. Miben látnák az erősségeit, és miben a gyengéit.

Az Akadémia hozta el nekünk egy privát kurzusra Antal Nimródot is, aki, ha lehet így fogalmazni, az Akadémián még jobban megnyílt előttünk, mint előtte néhány nappal a Millenárison. Szerény stílusban, és kendőzetlen nyitottsággal mesélt arról, hogy hogyan próbál lavírozni a hollywoodi stúdiórendszerben, milyen áldozatokat hozott eddig a karrierjéért, és szerinte miért érdemes ezt a pályát választani – és miért nem.

Rendező szakon olyan ismert és elismert színészek is adtak elő, mint Szervét Tibor vagy Csányi Sándor, akik szintén leplezetlen őszinteséggel meséltek arról, hogy mit várnak a rendezőtől, mire van szükségük egy jó színészi teljesítményhez, és mi az, ami tönkreteszi a munkájukat. Hasznos tudás ez, és ha valaki eléggé figyel, akkor sok kellemetlen pillanattól óvhatja meg magát a későbbiekben – a más kárán tanulva. Szinte ingyen.

Aztán ott a kedvenc  vendégelőadóm, a UCLA-en végzett Goda Krisztina, akit nem csak öröm hallgatni, hanem rendkívül célszerű is. Mindig. Ő ugyanis elég pragmatikusan mesél arról, hogy egy produkcióban mik tartoznak a rendező valódi feladatai közé, és milyen képességeket fejlesszünk magunkban ahhoz, hogy megálljuk a helyünket ebben a szakmában. Rendezőként és/vagy íróként. A homályos szakmai frázisokat félresöpörve mutat rá, hogy mennyi munka, áldozat, és jó döntés vezet el ahhoz, hogy egyszer majd a nagypályán is labdába rúghassunk.

Milyen elképzelésekhez érdemes ragaszkodni, és mikor kell elengedni dolgokat?  Hogyan kezeljük a munkatársainkat és hogyan viszonyuljunk a megrendelőinkhez/producereinkhez? Hogyan érjük el, hogy mindenki ugyanazt a szekeret tolja, és ne legyenek egótrippek meg széthúzás? Hogyan kell vonzóan tálalni egy filmötletet a finanszírozó előtt? Reklámszakma, filmszakma itthon és külföldön. Rengeteg érdekes sztori, rengeteg hasznos tudás.

És sok filmes project, amikhez az Akadémia mind próbál eszközparkot és kapcsolati tőkét biztosítani, de az sem példa nélküli, hogy segít hozzá finanszírozást találni. Nem beszélve azokról a reklámfilmekről, amiben az alkotói részvételt az Akadémián is megtendereztetik. És itt most nem a helyi pékség legújabb szpotjára kell gondolni, hanem olyan brandekre, mint a MOL, vagy a Metropol.

Mert azért az sem mindegy. És ezennel el is értem a lényeghez, ami mindenképp kiemeli az Akadémiát a többi filmes képzés közül. Ez pedig Hódi Jenő üzleti megközelítése. Hogy ragaszkodik hozzá, hogy az ő intézményében ne csak filmezést, hanem filmbizniszt is tanítsanak. Hogy megtanulj nem éhen halni filmesként. Hogy az önkifejezési vágyaid mellett arra is ráébredj, hogy a filmpiac lényegesen tágabb az országunk határainál. Hogy elérd azt, hogy a filmed ne csak 200 ezer nézőt akarjon megszólítani. Hogy soha ne érd be ennyivel!lafka dávid

„Dream big or go home!” – és ezt azért angol nyelven, mert az oktatás is két tannyelvű. Kezdőknek és haladóknak egyaránt.

Lafka Dávid

 

Vissza..