FORGATÓKÖNYVÍRÓ – DRAMATURG KURZUS

Szeptemberben kezdtem járni a BFA forgatókönyvíró kurzusára. Azelőtt tanultam némi művészetelméletet és színészetet is, de forgatókönyvírással csak amatőr módon foglalkoztam. Pár éve egy barátom független filmjének forgatókönyvén dolgoztam először társ-íróként, és mivel jól bele tudtam bújni a figurák bőrébe, sokat segítettem a dialógusok megírásában. Ez mindig is jobban ment, mint a cselekmény dramaturgiájának kidolgozása, amibe inkább bele se kontárkodtam. Mindazonáltal szerettem volna ezt is megtanulni, hiszen nem biztos, hogy mindig van az ember mellett ehhez jól értő író partner, és önmagában nem sokat érek a színes és érdekes figuráimmal meg gondolataimmal, ha nem tudok strukturálisan jól felépíteni és dramaturgiailag is hatásosan elbeszélni egy történetet.

A BFA-n tetszik a nyitott légkör és nagyon jó ismereteket meg impulzusokat kap az ember. Az órák interaktívak, tehát lehet kérdezni és a hallgatók is kapnak kérdéseket. Az őszi félévben a fő téma volt a rövidfilm, a gyakorlati cél pedig egy rövidfilm forgatókönyvének elkészítése volt. Az informatív és lényegre törő elméleti áttekintés után szerencsére mindig a gyakorlatorientált szempont érvényesült a tanfolyamon. A hallgatók írásainak elemzése, megbeszélése, a hasznos átírási tippek tették ki a kurzus nagy részét, ami akkor is tanulságos volt, ha éppen nem az én forgatókönyvemet elemeztük; egyrészt, mert mindig könnyebb más írására rálátni és azt (jóindulatúan) boncolgatni, másrészt a mások hibái sokszor egyben a saját aktuális hibáim is voltak. Konstruktív és nagyon ösztönző kritika keretén belül megkaptam, hogy míg a figuráim és a dialógusaim jók, addig a cselekmény dramaturgiája nem igazán működik, a történet pedig „nem jön át.” A kurzusvezető, Hódi Jenő, továbbá a hallgatótársaim találó meglátásainak hatására a forgatókönyvem szerkezete és drámai töltete is szépen fejlődött hétről-hétre, attila hermannvisszaolvasva egyre elégedettebb voltam vele én magam is. Ha az ember nyitott, és némi munkával megpróbálja a gyakorlatba átültetni a tanfolyamon hallottakat, akkor itt minden esélye megvan a fejlődésre. Fogok járni a következő félévben is, mert a távlati célom egy nagyjátékfilm forgatókönyv megírása, és további tanulással meg munkával biztosan közelebb jutok hozzá.

Hermann Attila


Egy bátor lépés következményei

Az ELTE filmtudomány mesterszakos hallgatójaként a filmelmélet és filmtörténet számos területére nyerhettem betekintést, a filmkészítés gyakorlatával azonban csak érintőlegesen foglalkoztam. Nem mintha nem érdekelt volna a filmkészítés, a forgatókönyvírás például már régóta foglalkoztatott, de hasonlóan azokhoz a bátortalan írókhoz, akik csak a fiókjuknak szánják történeteiket, én sem mertem előlépni a félhomályból. Féltem, hogy nem vagyok elég jó író, hogy a történeteim senkit sem érdekelnek majd, de jól tudtam, hogy ha meg sem próbálom, sosem derül ki, mire vagyok képes. Ekkor láttam meg a Budapest Film Academy forgatókönyvírói ösztöndíj pályázatát és bátor lépésre szántam el magam. A nyáron megírt forgatókönyvemet beadtam az őszi pályázatra.

Az esélytelenek nyugalmával vártam az eredményt, így mikor megérkezett a válasz, el sem hittem, amit olvasok. Megkaptam az ösztöndíjat, ráadásul a beadott munkám alapján egyenesen a haladó csoportba kerültem. Kissé elveszetten ültem be első forgatókönyvírói előadásomra, de az óra hangulata rögtön magával ragadott. Rengeteg tehetséges írót ismerhettem meg, akik számtalan érdekes történettel és karakterrel árasztották el az órákat. Tanáraim: Hódi Jenő, Goda Krisztina, Szabó István és Kovács András Bálint pedig megmutatták nekünk, hogyan alakulhat egy ötlet  forgatókönyvvé. Megtanultuk a forgatókönyv formátumát, ami a legelső és legalapvetőbb követelmény ebben a szakmában, s azt is, hogy egy jó forgatókönyvhöz mindig kell egy érdekes téma és egy érdekes főhős, akiért izgulhatunk. Olyan fogalmakkal ismerkedtünk meg, mint a subtext, az on the nose, a mesterjelenet és a pitch, és megtanultuk, hogyan írjunk úgy mellékszálat, hogy az kivehetetlen legyen a történetből.

A beadott forgatókönyvem is folyamatosan formálódott, csiszolódott. Tanáraim építő kritikái mellett dialógusaim életszerűbbek, fordulataim izgalmasabbak, karaktereim pedig érdekesebbek lettek, és alapvetően maga a történet filmszerűbbé vált. A félév végére számtalan új információ birtokában vehettem át oklevelemet, de az igazi meglepetés csak ezután jött. Kiválasztottak azon kevesek közé, akik Filmalapos támogatással leforgathatják forgatókönyvüket. A meglepetéstől szóhoz sem jutottam, így inkább nem mondtam semmit, csak belevetettem magam az előttem álló újabb izgalmas feladatba. Ezzel megkezdődött rendezői félévem.

Hamarosan megismerkedtem a nagyrészt BFA hallgatóiból álló stábommal, csupa tehetséges, profi szakemberrel, akiktől rengeteget tanulhattam. Megkezdtük a gyártás-előkészítést, a helyszínek és szereplők kiválogatását, ami önmagában is nagy élmény volt, s eközben igazi baráti társaság formálódott a csapatunkból. Észbe sem kaptam, már el is érkezett a forgatás első napja. Az általam megírt karakterek és események hirtelen leugrottak a papírról és életre keltek. A forgatás alatt is rengeteget tanultam, például, hogy az improvizáció életszerűbbé teszi a dialógusokat vagy azt, hogy a kiválasztott helyszínek és színészek adottságaira kell alakítani a forgatókönyvet, ahogy a szabó is az emberi alakra igazítja a ruhát. A három napos forgatás alatt egy egészen új történet elevenedett meg a szemeim előtt, ami bár ugyanaz volt, mint amit megírtam, mégis egészen másnak tűnt: egy igazi filmet láttam megszületni, ami most a vágóasztalon várja, hogy újból kerek egésszé alakuljon.

A Budapest Film Academy-nál eltöltött évemben rengeteg új dolgot megtanultam, rengeteg érdekes és mohácsik marikatehetséges emberrel találkoztam, de amit a legjobban köszönök ennek az évnek, az a bátorság megtalálása volt, hogy legközelebb is merek szerencsét próbálni és többé egy történetemet se száműzöm a fiókba.

Köszönöm a lehetőséget, és a rengeteg élményt!

Mohácsi Marika


A szemeszter nagy részét Hódi Jenő tartotta, aki a New York-i Columbia Egyetemen végzett rendező és forgatókönyvíró szakon, ahol olyan tanárai voltak, mint Milos Forman vagy Brian De Palma; valamint ő a Budapest Film Academy alapítója is. Mellette két vendégelőadó is tartott órát; Kovács András Bálint, az ELTE filmelmélet és filmtörténet szakának alapítója és a Filmtudomány Intézet tanszékvezetője, valamint Szabó István, Oscar-díjas rendező.

Az első órákon átvettük az alapokat; hogy mi az az archplot, miniplot és antiplot; mit tartalmaz a premissza, one-page, szinopszis, outline és treatment; hogyan épül fel a három felvonásos struktúra; hogy mi az a karakterintró, expozíció, event és beat; hogyan kell pitch-elni. Közben a hallgatók már el is kezdtek dolgozni a saját projektjükön, ami a négy egymásra épülő szemeszter végére egy kész forgatókönyvvel zárul majd. Első körben egy premisszát kellett írni saját ötlet alapján, ezt szép lassan bővítve a szemeszter során one-page-ek, illetve 2-3 oldalas szinopszisok születtek attól függően ki milyen tempóban haladt.

Az órák mellett a félév első felében két filmíró mesterkurzus is volt. Ezeket világhírű hollywoodi forgatókönyvírók tartották, és a nagy érdeklődés és limitált hely ellenére minden Budapest Film Academy tanuló ingyen részt vehetett. Az első kétnapos kurzust Oliver Stone tartotta, aki több Oscart is kapott, egyet íróként. Második alkalommal a magyar származású Joe Eszterhas volt a vendég, a 90-es évek legkeresettebb forgatókönyvírója, aki anno rekord összegért adta el az általa írt Elemi ösztönt.

Mindeközben az órák folytatódtak a 22 lépéssel, egy olyan listával ami tartalmazza a legfontosabb dolgokat, amikre egy történetnek szüksége van. Nem minden lépés található meg az összes a filmben, de minél több van, annál jobb. Az átvételük után részletesen is belementünk egyenként. Ilyen lépések voltak például az ellenfél bemutatása, az első önfelismerés, második önfelismerés, a csata, az új egyensúly.

A szemeszter második felében – amikor már mindenkinek megvolt az órák anyaga és Hódi Jenő megjegyzései alapján többszörösen átírt rövid szinopszisa – jöttek a vendégoktatók. Először Kovács András Bálint, aki a Magyar Nemzeti Filmalap (MNF) Filmszakmai Döntőbizottságának a tagja, és mint olyan, rengeteg forgatókönyvet olvas, majd bírál el, hogy melyik kaphat támogatást. Az óra első részén általánosan beszélt, és például elmondta, hogy a művész- és a zsánerfilm között premissza szinten nincs, de még a forgatókönyvnél se feltűnő a különbség. Ezután a hátramaradó időben a hallgatók írásairól beszélt, mindenkin végigmenve egyenként.

Szabó István megadta a legfontosabb kérdéseket, amit feltesz magának írás közben, mint hogy mi a tét; mi az az energia ami a történetet előre mozgatja. Beszélt a karakterek fontosságáról és a nézői azonosulás kérdéséről, valamint említette, hogy a művészet a feszültségben rejlik, és hogy nem elég ha az alapanyag erős, a formának is ott kell lennie. Előadása után a hallgatók írásait kommentálta személyre szabott tanácsaival, valamint arról is kérdezte őket, hogy mi a céljuk a történetükkel, mit akarnak vele elmondani. Hangsúlyozta, hogy fontos, hogy olyan témáról írjunk, ami közel áll hozzánk, amit ismerünk, mert csak erről tudunk egyedit alkotni. Ahogy ő fogalmazott: „Live to tell”.

A vendégoktatók után Hódi Jenővel visszatértünk a 22 lépéshez, de már az egyéni írásokhoz hozzámérve, melyiket tartalmazzák, és melyiket nem. A félév során számos alkalommal gyakorolhatták a hallgatók az lány1elevator pitch-et – ami egy maximum egyperces bemutatása a forgatókönyvnek, és célja, hogy eladja azt –, többek között Szabó István előtt is.

Következő félévben tovább megyünk a treatmentek felé, ugyanakkor jelenetet is írunk amelynek főtémája pedig a karakterépítés, ábrázolás lesz.

Daray Lenke


A Budapest Film Academy forgatókönyvíró kurzusa a végéhez közeledik. Amikor valami véget ér – ha csak egy nyári szünet erejéig is – az ember akarva-akaratlanul mérlegelni kezd. Mire számítottam, mit kaptam, mit szeretnék még?

Nem tudtam, hogyan írjak forgatókönyvet. Írói tapasztalatom már van, de nyilván nem mindegy, hogy valaki, ha szerelő, víz vagy gáz. Író vagyok, de nem forgatókönyvíró. Ez egy szakma, ennek fortélyait, technikáját szerettem volna elsajátítani.

Erre az órák során minden lehetőségem megvolt, az iskola ehhez minden eszközt biztosított. Olyan emberektől tanulhattam, akik nemcsak elismert szakemberek, hanem jó tanárok is, akik át tudták nekem adni, mitől válik önálló személyiséggé a karakterem. Önismereti gyakorlat is volt ez. Ismernem kell magam, én mit mondanék, ismernem kell másokat, kik mit mondtak már bizonyos helyzetekben, ahhoz, hogy a filmem karakterei hitelessé váljanak.

Jelen lehettem, amikor a saját és csoporttársaim szereplői is megszülettek, nem is egyszer, hanem ha kellett százszor is, hétről-hétre eljöttek az órákra, hogy változzanak, vagy újraszülessenek. Ahogy elkészültek, mindig egyre többen lettünk a teremben. Egy félév alatt hús-vér emberekké váltak.

A Budapest Film Academy gyakornokaként pedig volt alkalmam egyéb készségeket is elsajátítani, melyek korántsem elhanyagolhatók, ha a szakmában sikeres szeretnék lenni. Megtanultam, én mit mondhatok, ha a filmemhez stábot, producert keresek, vagy pályázni szeretnék támogatásokra. Nem ötsoros körmondatokat. Nem is egy mesét, amiben hiszek, ami ott él már a fejemben tisztán, mintha csak valóság lenne. Mert nem az. A filmen a valóság az, amit leírunk, ami olvasható, hogy aztán nézhető legyen. És csak az látszik, ami ott van a papíron, feketén-fehéren. Színezhető, díszíthető, de érthető, egyszerű, logikus. Nem is gondoltam, hogy ennyire nehéz visszacsöppenni a valóságba… ahhoz, hogy másoknak mesét teremtsünk…

Hogyan tovább? Nem kell előre rohanni. Meg kell állni egy kicsit, sőt, visszatekinteni, és feldolgozni mindazt, amit eddig láttunk, hallottunk. Szétrobbantani, elemeire szedni, majd rendszerezni az bak zsuzsaismereteket. És újra és újra nekiállni a szövegnek, addig dolgozni rajta, míg készen nem lesz. A valóságban, és nemcsak a fejünkben.

Köszönöm az élményt!

Bak Zsuzsanna

 

Vissza…