Filmanalízis a filmkészítő szemszögéből

Pillanatnyi elégedettség tölt el. Tájékozódási képességem egy gömbakváriumban köröző aranyhal szintjén rekedt meg, s bár a mostani út folyamán is tartottam a megszokott színvonalat, mégis időben vetettem bele magam a hallgatóság körébe, és túláradó kíváncsisággal várom a teremben Hódi Jenő, forgatókönyvíró, rendező, producer, a BFA igazgatójának előadását. Háromórás lubickolás elébe nézünk, s már csak percek választanak el minket attól, hogy belecsobbanjunk a karakterintrók és mesterjelenetek, a subtext és „on the nose”, majd a BFA-hallgatók egyperces pitchei közé.

Ahogy az egyes jeleneteket különféle szempontok alapján elemezzük, egyszerre vagyunk jelen a film által teremtett külön kis világban, valamint a mindennapok valóságában, mozgósítjuk ön- és emberismeretünket. Amikor egy karakter először bukkan fel a vásznon, máris következtethetünk annak céljára, jellemére, másokhoz való viszonyára. Még akkor is, ha a szereplő már ekkor subtextben beszél, s a nézőre hárul a feladat, hogy megpróbálja feltárni a szavak mögött rejlő valós szándékokat, gondolatokat. Ettől azonban csak még hitelesebbé, testközelibbé válik számunkra az illető, hiszen életünk folyamán is gyakran lehetünk részesei hasonló kis játszmáknak, a legtöbb felnőtt ember szinte reflexszerűen takargatja bizonyos élethelyzetekben valós gondolatait, érzelmeit. Így nem csoda, hogy egy kíméletlen őszinteséggel beszélő hang azonnal kitűnik a többi közül – új színt vihet a film világába is. Mindez olyan, mint egy világos szembesülés az életünket végigkísérő mozzanatokkal: hogy már röpke néhány perc leforgása alatt kialakítunk egy képet magunkban új ismerősünkről, vagy hogy életünk fontos állomásai mesterjelenetekként változtatnak céljainkon, döbbentenek rá valami újra önmagunkkal és a környezetünkkel kapcsolatban.

Ezt követően a pitchek egymásutánjának lehetünk fül- és szemtanúi: megtudjuk, hogy itt nem érdemes összevissza ficánkolni a történések között, csakúgy, mint ahogy a fölösleges tátogásnak sincs helye, hiszen a hallgatóság a filmötletek lényegében készül megmártózni. Ezen felül korlátlan mozgástér kínálkozik a sodró történetek számára, az érzelmek hideg és meleg áramlatainak, a humornak és az örvénylő konfliktusoknak mind-mind akad hely. A cél pedig a megvalósítás, s nincs is ennél jobb alkalom arra,
hogy az ötletgazdák kifogjanak néhány új csapattagot.

Az ajtón kilépve pedig az az érzésem támad, hogy a bennem lévő aranyhal tett az akváriumban egy olyan kört, amelyet soha nem fog elfelejteni.

Magyar Eszter Csenge


Vendégelőadónk; Kovács András Bálint

A legutóbbi forgatókönyvíró-kurzuson Kovács András Bálintot köszönthettük az óra előadójaként. A hallgatók a Hódi Jenővel korábban átbeszélt forgatókönyvötleteikről, jeleneteikről kaptak igen hasznos visszajelzéseket, elmondhatták további ötleteiket, feltehették kérdéseiket.

Kovács András Bálint 1983-ban szerzett diplomát az ELTE magyar-francia-esztétika szakán, majd 6 év múlva a Magyar Tudományos Akadémiától kapott kandidátusi címet (Filozófia szakbizottság).  Olyan külföldi egyetemeken tartott előadásokat, mint a párizsi Sorbonne, a University of California, a Stockholmi Egyetem vagy a University of Wisconsin. 1984-86 között a Balázs Béla Stúdió művészeti konzultánsa, 1983-95-ig a Filmvilág folyóirat szerkesztője, 1995-99-ig a Párizsi Magyar Intézet igazgatója és a követség kulturális tanácsosa, 2006-2009-ig a Nemzeti Audiovizuális Archívum szakmai igazgatója volt.

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem bölcsészkarán a filmelmélet és filmtörténet szak egyik alapítója. A Filmtudományi Tanszék vezetőjeként jelenleg is aktív tagja az egyetemi oktatói gárdának. Kurzusokat tart modern film, filmelemzés és filmelmélet témában, valamint a tudományos szövegírás gyakorlatából. Kutatói munkája során főként az európai művészfilmeket tanulmányozza.

Kovács András Bálint 2011 óta a Magyar Nemzeti Filmalap Filmszakmai Döntőbizottságának tagja. Rálátása van a teljes hazai filmszakmára, hetente több forgatókönyvvel találkozik, mint gondolnánk, így rengeteg tapasztalattal rendelkezik az írott történetek és filmre vitt változataik terén.

Az óra elején kijelentette, hogy a diákok munkáit is szakmai szemmel fogja értékelni, mintha a mű a döntőbizottság elé érkezett volna be pályázati munkaként. Senkit nem kímélt véleményével. Vannak, akik már hosszabb ideje dolgoznak történetükön, műveiken érződik az órán tanultak alkalmazása (karakterek kidolgozottsága, a párbeszédek élvezhetősége), ezt Kovács András Bálint is észrevette. Mindenkinek adott tanácsot, páran már egészen ráéreztek az írás mivoltára, míg másoknak még gondolkozniuk kell történetükön. Ez természetesen nem baj, hiszen senki nem született profinak 🙂 .

Szerencsére mindenkire sor került, aki szerette volna, ha irományáról elfogulatlan és hozzáértő véleményt kap. Szerencsések vagyunk, mivel a forgatókönyvíró-kurzuson lehetőségünk van arra, hogy nálunk sokkal tapasztaltabb emberek szakmai szemmel értékeljék és véleményezzék műveinket.

A következő óra vendége az Oscar-díjas Szabó István lesz, aki olyan jelenetekről fog szekeres tamásbeszélgetni a hallgatókkal, melyek nem kerültek szóba az előző órán, valamint azon diákoknak is lehetőségük lesz kikérni Szabó István véleményét, akik Kovács András Bálint javaslatára jelentősen változtattak forgatókönyvükön.

Szekeres Tamás

 

Vissza…